Minden az időzítésen múlik. Jókor és jó helyen lenni a megfelelő személlyel. Észrevenni a lehetőséget és lépni egyet a cél felé. Nehéz dolog ez. Hányszor volt már, hogy nem mertem megtenni valamit, aztán később egyre nehezebb lett, végül már sehogy nem tudtam magam rávenni a dologra. Mert minél tovább halogatok, annál több energiára lesz szükségem, hogy összeszedjem magam. A másik gyakori helyzet, hogy nem látom meg a kínálkozó alkalmat. Valami baj lehet az antennáimmal, nem veszik a jeleket. De jó lenne, ha tudnék olvasni mások gondolatában. Vagy legalább volna egy kis tapasztalatom a non-verbális kommunikáció területén.
Olyan kis dolgokon múlik a jövő. Apró mozzanatok határozzák meg, hogy mi következik majd a későbbiekben. Amire nem is gondolnánk, egy szóhasználat, egy mosoly, akármi, ami megfog. Vissza nem térő esélyek, amin később legfeljebb merengeni lehet. Hiába, újabb meddő gondolatok ezek, amit a szokásos éjjeli elmélkedésem hozott elő.
Folyton elém lép az élet, hogy birkózzak meg a végtelen bonyolultságával. Ez így nem ér, időt kérek!
Elmúlt esélyek
2009.04.25. 00:53 | -R.Cezar- | Szólj hozzá!
Címkék: napló elmélkedés
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://cezar.blog.hu/api/trackback/id/tr981081090
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
