Cézi-blog

Szoktam álmodni. Sokszor meglehetősen különöseket.
Egy lány rendszeres szereplője, leginkább főszereplője az álmaimnak. Elég annyit tudni róla, hogy valaki más barátnője. Elmesélek hát egy álmot, ami nemrégiben vele kísértett.

Bohóciskola

- Nem igaz, hogy megint ezt kellett tenned! - mondta a lány.
- Ne haragudj, nem kellett volna - feleltem, bár fogalmam sem volt, hogy mit tettem ellene. Tudom, szemét vagyok időnként, de meg kell, hogy bocsáss.
- Nem tudom, mit kezdjek veled. Nagyon nehéz nekem. Talán jobb lenne, ha szakítanánk - fejét lebillentette, csendessége rémisztő volt.
- Veled akarok maradni, ne csináld ezt, kérlek. Csak van valami megoldás.
- Hát valami lenne. Vásárolj be, itt a lista. De ha bármit elrontasz, akkor vége.
- Más megoldás nincs?
- Nincs.
Elindultam hát a közeli áruházba, kezemben a listával, gyomromban pedig azzal az ismerős idegességgel, hogy mindennek jól kell sikerülnie. Megvan minden, nem lehet probléma, ha odafigyelek. A bolt is itt van a következő sarkon, rögtön a bohócképző után - ahogy ezeken gondolkoztam, egy hatalmas feliratra lettem figyelmes a bohóciskola bejárata fölött. Nyílt napok, nézz be, szórakoztass te is! - hirdette a plakát. Mindig is érdekelt a bohóclét, bementem hát a nagy kapun.
Hosszú bolyongás után végül egy érdekes mutatványra lettem figyelmes. Színes ruhás oktató álldogált, bodros hajjal, ami az apró sapkája alatt nevetségesen nagynak hatott. De nem is a kinézete volt a fontos, hanem amit a kezével művelt. Felkapott maga mellől egy darab fát, majd a tenyerével simogatni kezdte, a forgácsok záporozni kezdtek, és végül egy faragott virág bukkant elő. Ezt ismételgette bámulatos gyorsasággal, felkeltette a figyelmem, hát közelebb mentem.
- Látom, érdekel, hogyan csinálom - szólt hozzám egy pár perc múlva. Ha gondolod, megtaníthatlak rá.
Kinyújtotta a kezét, amiben akkor vettem csak észre, hogy egy apró, hordozható eszterga lapul. Így rögtön értettem mindent.
- Próbáld ki, nem olyan nagy ördöngösség - mondta barátságosan.
Átvettem tőle, próbálgattam, hogy hogyan működik. Néztem a forgórészt, gondolkodni kezdtem belső szavaimat emésztgetve és elképzelve:
Ha ezt most a mellkasomhoz szorítanám, az jó lenne, mert pont kitépné a szívem...

Hát itt ébredtem fel, arra gondolva, hogy egy géppel széttrancsírozom a saját szívem. Persze nem tettem meg, de elég érdekes volt elképzelni is.
Van még a tarsolyomban hasonlóan kaotikus álom, majd egyszer azt is leírom.