Mit együnk? Mostanában ezen sokat gondolkozom.
Nagyon nagy döntés, egészségesen, környezettudatosan, lelkiismeretünknek és persze vágyainknak megfelelően választani. Mi a fontos? Egoista szemszögből nézve az, hogy nekem jó legyen. Ezt pedig azzal tudom elérni, hogy finomakat eszek. Pillanatnyi örömök. De! Ha elég sokáig nézzük a kérdést, akkor előjöhet a többi feltétel is.
Mi egészséges? Nem lehet azt mondani, hogy a vegetáriánus életmód önmagában egészséges. Olvasgattam a témában, és mindig az az eredmény, hogy csak megfelelően összeállított vega étrendnél lehet biztosítani az egészséges élethez szükséges vitaminokat és ásványi anyagokat. Bár mióta vega vagyok, azért sokkal egészségesebbnek érzem magam, de nem biztos, hogy csak ennek köszönhetem. Ugyanis pont áttérésemkor kezdtem el rendszeresen sportolni is, ezzel egy csomó felesleges kilót ledobva magamról. Összetett. Azt még hozzáfűzném, hogy mikor ismerőseim megtudják, hogy így élek, mindig megkérdezik, hogy akkor mit eszek, ha nem húst? Pedig pont most kezdem kipróbálni az igazi ízeket, rengeteg újdonságot megismerve. Magvak, kenyérre kenhető saját gyártmányú krémek, különböző sajtok és túrók, mindenféle zöldség és gyümölcs, csupa jó dolog. Aki egy kicsit is utánanéz, rengeteg receptet találhat az interneten.
Az igazsághoz tartozik még az is, hogy amíg a hormonokkal kezelt húsok veszélyétől megszabadultam, előjött a génkezelt szója, valamint a fitátokkal és nitrátokkal teli zöldségek nagyobb mértékű fogyasztásának problémája. Próbáljon az ember jól táplálkozni...
Környezettudatosság? Mostanában már azért lehet pár helyről hallani erről is. Globális felmelegedés, üvegházhatás, klímaváltozás, bolygónk jövője. Érdekel, hogy mi lesz velünk. Mert most túlterheljük bolygónkat, minden szinten. Az étkezés szintjén is. Ugyanis a különböző táplálékok előállítása és boltba, majd pedig otthonunkba szállítása bizony különféle ártalmas gázok kibocsátásával jár. Amit a legtöbbször emlegetnek, hogy a vörös hús megteremtésének a következménye, hogy rengeteg metángáz kerül a légkörbe, a kérődző állatok emésztése miatt. Nem beszélve arról, hogy a takarmány előállítása is hozzájárul mindehhez. A számokkal óvatosan bánnék, de az talán elmondható, hogy 1 kg marhahús előállításánál körülbelül 10-szer több üvegházhatású gáz kerül a légkörbe, mint 1 kg csirkehúsnál. A sertés pedig valahol a kettő között van, inkább a csirkéhez közelebb, annak 2-3 szorosa. Persze ezek a számok attól is függnek, hogy milyen takarmányt kapnak az állatok. A megfelelően megválasztott táplálékkal (könnyebben emészthető) ezek a számok módosíthatók lennének (ha megérné a tenyésztőnek). Ráadásul a bio állatok a hosszabb felnevelési időszak miatt tovább károsítják a környezetet, mint a nem bio társaik. Ki gondolta volna.
De itt a másik oldal is, hogy a húspótló élelmiszerek csak akkor lehetnek alternatívák, ha előállításuk nem károsítja a környezetet. Ha helyben nem előállíthatóak, hanem csak messziről beszállítva kerülhetnek a boltok polcaira, akkor majdnem ugyanott vagyunk, vagy talán még rosszabb. Pont most olvastam, hogy a szója, csicseriborsó, lencse és tofu nagy részét tengeren túlról szállítják Európába, és ezzel még károsabbak a környezetre, mint a helyben tenyésztett szarvasmarhák. A tejtermékek és tojás előállításához pedig ugyanúgy szükség van az állatokra, a takarmányozásukra, így a gázok megint csak megjelennek.
Tehát az lenne a legésszerűbb környezetvédelmi szempontból, ha megpróbálnánk a kérődző állatokhoz köthető élelmiszerek fogyasztását a lehető legkisebb mértékre leszorítani, és helyette inkább helyben termelt zöldségekre és gyümölcsökre, hús esetében pedig a baromfira térnénk át. Meg persze ha biciklivel vagy gyalog mennénk az ételeinkért a piacra. Nem megoldhatatlan.
És a lelkiismeret létezik-e? Engem zavar. Zavar, hogy olyan lényeket fogyasztok el, akik előtte érdeklődően, fejüket forgatva tekintettek a világra. Milyen jogon ítélhetnék én szenvedésre bármilyen érző lényt? És most ide értem azt is, amikor a boltban leveszem a polcról a fóliázott csontos karajt, mivel ott a vásárlói igényemmel sarkallom a húsgyárat arra, hogy pusztítson. Viszont ott van a vadászó szellem is bennem. Régen ennek engedelmeskedtem. A hús mindenek felett. Ez a kettő küzd. Mint a jó és a rossz, a vállaimon ülő angyalok pedig csak úgy osztják az ellentétes tanácsokat...
Nem szeretek szélsőséges lenni. Nem gondolom azt sem, hogy egy pillanatnyilag helyes (vagy annak gondolt) eszme vagy elhatározás örökké, bármilyen helyzetben megállná a helyét. Csak próbálok a mostra koncentrálni, úgy, hogy azért közben a jövőt is szem előtt tartom. És azt hiszem ez a téma addig fog foglalkoztatni, míg meg nem találom a saját (szintén csak pillanatnyi) belső egyensúlyom. Az úton talán már elindultam. Remélem...
fénykép: Takács Gábor, atomfizikus :)
