Furcsa löketet kaptam a mai naptól. Reggel, ahogy mentem a pékségbe, láttam, hogy egy guberáló emberke túrja a nagy kukákat. Biztosan hétfőnként van nagy elszállítás. Ahogy közeledtem felé, láttam, ahogy egy kajaszállítós dobozt talált, és épp abból eszi a maradékot. Majd ahogy befejezte, a morzsákat szépen odaszórta a galamboknak.

Mellé értem, és megnéztem. Ötven-hatvan év közötti férfi, borvirágos arccal, néhány foghíjjal, tömzsire puffadt ujjakkal és orral, lepukkant ruhában, körmei és haja is hosszúra hagyva. Piszkos Fredet képzeltem el így, még mikor Rejtő könyveit bújtam. Szóval elhaladtam mellette, és bementem a pékségbe, megvettem a zsömléimet, de nem ment ki a fejemből a figura. Visszafele menet már egy következő kukánál kutakodott, hátha talál valami értékeset. Ahogy néztem, ő is felém pillantott, de aztán ahogy találkozott a tekintetünk, gyorsan lesütötte a szemét.
Már majdnem hazaértem, aztán meggondoltam magam, és visszamentem a pékségbe. Vettem két virslis péksütit, és megkerestem. Akkor egy hamutartós kukánál fejezett éppen be egy dekket. Köszöntem neki, meg is lepődött, szóba elegyedtünk. Ami furcsa volt, hogy mennyire nyugodt és jókedélyű a beszéde. Kiderült, hogy nem teljesen hajléktalan, a szüleivel él, de most elzavarták otthonról. Azért szerencsére nem kellett az éjszakát a szabadban töltenie, mert sikerült behúzódnia egy lépcsőházba, és ott nem volt hideg. Pár szót váltottunk még, aztán mondtam, hogy vettem ezt a virslis történetet, és megkérdeztem, hogy nem sértem-e meg vele, hogyha odaadom. Teljesen kivirult az arca, és úgy tartotta a kezét, mint egy gyerek, megköszönte, és látszott, hogy örül neki. Elköszöntünk, további jó napot kívánt, aztán elváltak útjaink.
Szégyellem, de a nevét nem kérdeztem meg. Ez csak akkor jutott eszembe, mikor már jócskán eltávolodtam tőle. Pedig a név egy olyan dolog, ami meghatároz minket, nélküle személytelenek leszünk. Mondanám, hogy majd legközelebb megkérdezem tőle, de remélem, hogy jobbra fordul a dolga, és nem lesz szüksége több guberálásra. Drukkolok.

Amin pedig elgondolkoztam ezzel a találkozással kapcsolatban, hogy milyen torz világban élünk. Sopánkodunk, hogy mennyire nincs pénzünk, én is sokszor. De a tegnapi bevásárlás során is csak azt néztem, hogy milyen camembert sajtot vegyek, meg hogy szép egészséges legyen a gránátalma. Hát, az biztos, hogy elég távol vagyok azért ettől az állapottól...
Úgyhogy most mindenkinek szebb napot kívánok!